|
Kezdodik a kampány. A Gardianul, román nyelvu lapban, augusztus 22-én megjelent egy elég terjedelmes cikk, mely a Háromszék
megyei napilap július 5-én, Bedo Zoltán Felemelt fejjel, egyenes derékkkal cimu irását elemzi. A titkosszolgálatnak dedikált
cikkben állitolag leleplez a székelyek román állam és nemzet ellen elkövetett tetteibol.
Nagy felháborodást keltett környezetemben Simion Sorin cikke, nem tudom, hogy azonos-e az úriember azzal akit nem olyan
rég a bukaresti egyetemen plagizálással vádoltak, de nem is ez a fontos.
Ami elszomoritó számomra egyrészt az, hogy még helyet kapnak ilyen jellegu irások elég szinvonalas lapokban, másrészt
pedig, hogy egy ilyen cikk ekkora felháborodást tud kelteni. Még a hét végére tervezett kirándulás is szinte elmaradt, mert
ez a cikk megjelent.
Sajnos ezen tudunk felháborodni csak. A folytonos drágulások, a munkahelyhiány, az analfabétizmus elég magas aránya, és
sorolhatnám tovább, ez nem felhábritó.
De felháborodnak olyankor, amikor megjelenik egy irás, melyben a legnagyobb tévedés az, hogy Albert Leventérol azt feltételezi
a szerzo, hogy Bedo Zoltán álnév alatt közölt. S ezt is honnan tudja? Saját bevallása szerint a Háromszék szerkesztoségének
egyik tagjától. Nos téves információ, mind a két személy létezik, nem azonosak, s ha Bedo Zoltán közöl is az újságban politikai
hangvételu cikkeket, úgyszintén o az aki megemlékezik az 1989-es eseményekrol is. Albert Levente pedig fotósa az újságnak,
nagyon ritkán ir, s akkor is megmarad inkább a számára legotthonosabb területen, a képzomuvészet világában.
Leforditja a cikket, szinte teljes egészében. Köszönjük a forditást, igy legalább olvasták a Háromszék napilapot azok
is akik eddig nem is hallottak róla.
Bedo Zoltán cikke pedig csak az autonómia és az önrendelkezés fogalmáról beszél. Magyar, vagy székely szemmel. Igy igaz,
nem tesz mást, mint értelmez. Tisztázni akarja az autonómia fogalmát, politikusainknak, népének, nemzetének. Példákat hoz,
a föld törpeállamait hozza fel példának. És itt következnek be azok a paradoxok, meleyeket mi sorsként élünk meg. Aki ismeri
Erdély történetét, az tudja, hogy vitatott és kényes kérdés. Volt ido amikor a magyarság nem csak többségben, de hatalmon
is volt. Magyar nemeseink voltak azok, akik betelepitették a román lakosokat, és ami akkor meg sem fordult a fejükben, hogy
változhat a világ, és az olcsó munkaero nem csak szaporodik, hanem jogokat is juthat. És a történlem bebizonyitotta, hogy
tudunk kölcsönösen igazságtalanok lenni. S az autonómia kérdése nem egyszeru. Fel kell mérnünk azt, hogy felnott egy generáció
egy félreirt történelmen, melyben hisznek is. És a hitet a legnehezebb megváltoztatni. Addig amig nem tisztázzuk fogalmainkat,
amig egy konkrét tervezet nincs bemutatva, papiron, melybol kideruljön, hogy autonómia elképzelésünk nem a román államból
való kiválást jelentené, addig minden kétértelmu lesz. S mindkét oldal a maga idealistáival is kell számoljon, mert vannak
akik független, vagy Magyarországhoz csatolt képzelnek el, és vannak akik Nagy Romániát szeretnék visszaállitani.
Hogy léteznek autonóm területek nyugati államokban, ez igy igaz. De nézzük meg egy kicsit közelebbrol oket. Ezeknek több
éves múltjuk van és mindig a gazdaság sem hevert ennyire a padlón.
S a titkosszolgálat figyelmébe való ajánlás... Nevetséges. Inkább hallgatna ezzel. Ennyire lenézi saját államának titkoszsolgálatát?
Azt gondolja, hogy ennyire magatehetetlenek, ennnyire nem informáltak? Lejárt a kommunista terror. A titkosszolgálat egy államban
szükséges, és szerintem a miénk is végzi a dolgát. És szerintem, ha az állam egységét fenyegeto rendezvényeket szimatolt
volna, azok megrendezését rögtön letiltotta volna.
Sajnálom Simion Sorin urat, hogy csak ennyire méltatja saját államának titkosszolgálatát.
És mi van akkor, ha titkosügynökeink csak végzik a dolgukat? S tudják, hogy egy demokratikus államban szólászabadság van?
Lehet beszélni, el lehet mondani nyiltan is elképzeléseinket, de addig amig konkrétan nem teszünk semmit, hanem mindent a
szavazásra bizunk, addig teljes mértékben tiszteletben tartjuk a demokrácia alapelveit.
Megfogalmaz eléggé botcsináltan, de kivulállóként tényleg igy látszik, egy kis összefüggést a napilapok és a magyar politikai
szervezetek között.
És felhivja a figyelmet, jogosan, hogy a Háromszék szerkesztosége bizony ott van a hatalom közelében.
És itt mi kellene felnonünk, és demokratikusak legyünk. Demokráciában a sajtó független hatalom. Nem avatkozik a politikai
életbe, hanem többek között azt is éberen figyeli. Objektiv sajtó. És ha erre nem is tér ki aprólékosabban Simion úr, én
mégis megteszem. Helyi és megyei tanács soraiban képviselteti magát a sajtó pártszinekben. Résztulajdonos, újságot ir, és
ugyanakkor határozatok, döntések hozatalában vesz részt Szentgyörgy vagy akár Kovászna megye tanácsaiban, vagy egyzseruen
csak a háttérben ott van a választási kampány alatt, elég nyiltan egyik párt jelöltje mellett.
Hölgyeim és uraim! Sajtóetika már nem létezik? Ez számomra visszataszitóbb, mint az hogy egy kicsit rákérdez egy románajkú
honfitársam arra, hogy mit is akarunk mi itt székelyek. Hogyan marad független a sajtó, ha ennyire leplezetlenul saját világának
szabályait nem tartja be? Egyáltalán hogy engedi meg magának egy 17-es tulajdonosközösség, hogy ilyenre sor kerüljön. Tessék
kérem Csinta Samuról példát venni. Polgármesterjelöltként indult a választásokon, és elso dolga az volt, hogy lemondott vagy
felfüggesztette foszerkesztoi mivoltát. Senki nincs eltiltva a politikai életbe való részvételtol, de ne ötvözzünk olyan szerepeket,
melyek egymással elvileg összeférhetetlenek. Vagy tudjunk megmaradni függetleneknek.
A politikai szervezodések kellenek, a politikai sokszinuségre szükség van, de ugyanakkor egy valójában független sajtóra
is.
Záróakkordként: választási év van. A Simion féle értelmezésekre és leleplezésekre számithatunk, hisz nem idegen tolünk.
Van törvény és tessék hozzá fordulni, ha valakit sérelem ért. De egyszer nézzünk szét saját udvarunkban. Ott sem biztos, hogy
minden a legnagyobb rendben van.
Dris
|
